Már a legkisebbek is harapnak.
A kölyökkutyák már az óvodában megszerzik az első tapasztalataikat: Az alomtársakkal folytatott játékos harcok során nem csak küzdenek, hanem harapnak is. Ez egy bizonyos határig megengedett, és semmilyen módon nem zavarja a játékot. Ha azonban az egyik kölyökkutya túl keményen harap, a játék hirtelen megállhat. Gyakran a megharapott röviden felvisít, majd visszavonul. Természetesen ez pontosan az ellenkezője annak, amit mindkettő most akar - nevezetesen egy játékos harcot. Tehát a csoportban mindenki hamarosan megtanulja, milyen következményekkel jár, ha túl keményen harap vagy ha őt megharapják. Az idő múlásával a kölyökkutyák beállítják a viselkedésüket és egy kicsit visszavesznek. Végül is mindenki szórakozni akar. A kutya az alomban megtanulja a harapás bizonyos mértékű gátlását, ami a nagyon fontos a csoport társaikkal szemben is.
Kölyökkutya az új otthonban
Nem minden kölyökkutya tanulja meg korán, hogy a továbbiakban, hogyan kell viselkedni emberekkel vagy tárgyakkal. Nem szeretjük, ha a kölyökkutya túl keményen harap a kezünkbe, vagy tönkreteszi a nadrágunkat, a papucsunkat vagy a bútorokat. Néhány kölyökkutyának vagy akár teljesen felnőtt kutyának kevés volt a kapcsolata az emberekkel vagy fajtatársaikkal az addigi életük során, és még nem tudtak elegendő tapasztalatot szerezni arról, hogy mi tolerálható és mi nem. A tapasztalt tenyésztőkkel is előfordulhat, hogy a kiskutya még nem elég szocializált, még nem elég tanult, hogyan kell viselkedni, a konfliktusok elkerülése érdekében. Az első életévben gyakori, hogy a kölyökkutyák újra és újra tesztelik határaikat. Ehhez tartozik a verekedés is, amely a kutyák esetében mindig a megharapáshoz kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy kellő időben el kell dönteni, mi és mennyire a megengedett.
Harapásról leszoktatás tanítása
Szinte minden kutyatulajdonos játékkal látja el kiskutyáját, amit erősen rághat. Gyakran a húzogatós játékok automatikusan ahhoz vezetnek, hogy a kölyökkutya megtanul megfelelő erővel harapni, végülis bizonyítani akarja az erejét. Egy fiatal kölyökkutyánál nem baj, ha időről időre játékosan harapdálja a kezünket. Néhány hónapon belül ez azonban problémát jelenthet! Aki ezt nem gondolja át, tisztában kell lennie azzal, hogy a kutya az ember megharapásának elkerülését még nem tanulta meg. Ez különösen akkor fontos, ha a gyerekek a kutyával nőnek fel. Mindenkinek nagyon figyelnie kell arra, még ha az elején kedvesnek is tűnik , nem engedhetjük meg a kölyöknek, hogy megharapjon. Ahhoz hogy ezt megtanítsuk, fel kell venni egy másik kölyökkutya szerepét: Amint a kölyök megharap bennünket, például adjunk egy hangos „Auuu” hangot , hirtelen vessünk véget a játéknak, és forduljunk el. Ez már egyértelműen hatással lesz sok kölyökre.
Meggyőző és következetes cselekvés
Egy kölyökkutya sem rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogyan kerülje el természetesen más állatok vagy az ember megharapását. Ezt meg kell tanulni és következetesen meg kell erősíteni. Nem sokat segít, ha a kutya megharaphatja a tulajdonosát, de a gyerekeket nem. Lényegesebb egyszerűbb a kutya számára, ha a szabály mindenkire (és mindenre)vonatkozik. Ez azért is hasznos, hogy a kutyában tudatosuljon ,hogy az embert nem szabad megharapni. Ennek a tanításához fontos, hogy meggyőzően és magabiztosan lépjünk fel. A kutyát arról, hogy valami rosszat tett, nem győzi meg, ha viccesen, mosolyogva két másodpercre elfordulunk tőle. Adjunk egyértelmű jelet és fejezzük be a játékot. Néhány kutyatulajdonos azonnal elhagyja a helyiséget, és rövid ideig egyedül hagyja a kiskutyát. A szociális interakció megvonása ahhoz vezet, hogy a kölyök idővel módosítja viselkedését. Ezután nem csak szabad, hanem kell is folytatni a játékot. De csak addig, amíg a kölyökkutya megfelelően viselkedik. Néhány nap és tucatnyi próbálkozás szükséges, hogy a kutya lassan, de biztosan a viselkedésén változtasson.
A kölyökkutya büntetése
Ha eddig megengedte, hogy a kutyája játékosan harapjon, és hirtelen megtapasztalta, hogy ez fájdalmas is lehet, semmi esetre se üsse meg kutyáját, és ne üvöltsön rá. A kölyökkor időszakában fontos bizalmi kapcsolatot kiépíteni az emberek és a kutyák között. A túlzott vagy akár brutális viselkedés rövid távon vezethet eredményre, és segít a tulajdonosnak, a feszültséget levezetni, ám ez a nevelés későbbi szakaszában sok problémához vezet. Mivel a kutya megtanulja, hogy az agresszió és a brutalitás bevált eszköz a problémák megoldására. Ezzel csak megnehezítjük a nevelést.
Vessen egy pillantást tippjeinkre, és azonnal kezdje el az edzést a nem kívánt harapásról való leszoktatással. Tegye a kutyának világossá, hol szabad harapnia (kitömött állatok, kötéljáték stb.) és hol nem (kéz, nadrág, asztali láb). A frusztráció elkerülése érdekében mindig legyen alternatíva kéznél. Tehát ha például harapja a nadrágod szárát, akkor egyértelmű parancsot kell adnod, vagy akár teljesen befejezni a játékot, vagy egy helyettesítő játékot kell adni neki amivel játszhat. Az idő múlásával a kutya egyre jobban megtanulja, hol szabad harapni, és hol nem.
A megengedett harapás
Ha nincsenek gyermekek a házban, egy jól viselkedő kutyáról van szó, akiben teljesen megbízhatunk, akkor a harapást nem feltétlenül kell akadályoznunk. Csakúgy, ahogy a testvéreikkel szemben a kölyökkutyák megtanulják, hogy milyen erővel szabad harapni, úgy megtanulhatják az emberekkel szemben is. Itt mindenkinek külön kell eldöntenie, milyen messzire akar menni. Néhányan az állatok közötti viselkedési magatartásához nyúlnak, és ideiglenesen játsszák az alfa-szuka szerepét: fenyegetően rámorognak a kölyökre, fixírozzák, egy hirtelen gyors mozdulattal megijesztik vagy akár röviden lenyomják. Ez is egy bevált eszköz lehet a kölyök számára tudatosítani, milyen messzire mehet. A legjobb, ha egyénileg döntöd el, melyik módszer felel meg jobban számodra és melyik a célravezetőbb.
Mindenesetre segíthet és hasznos egy kutyaiskolát felkeresni. Itt a kutya nemcsak az tanulja meg, hogyan kell fajtatársaival viselkedni, hanem számos, speciálisan a te kutyádra szabott módszert kaphatsz hozzáértő trénertől. Annak ellenére, hogy vannak álltalánosan elfogadott módszerek: Minden kutyának megvan a saját karaktere, és a kutya életben nem minden fejlődés zajlik egyformán.